*Natalia*

– Ma este hívlak, jó? – suttogta édesen, miközben gyengéden a fülem mögé tűrte a hajam. Egy csókkal búcsúzott, és még akkor is éreztem az ízét az ajkaimon, mikor felrohantam a kocsifelhajtón, és a hátam a bejárati ajtónak vetettem, amíg meg nem hallottam az autója távolodó zúgását.

Nem tudtam biztosan, hová megy, miért jött vissza hirtelen, vagy miért volt olyan komoly és sötét tekintete