*Caterina*

– Caterina, gyere le, mindjárt kész a vacsora! – kiáltott fel anyám.

– Jövök, anya! – válaszoltam vissza.

Fölkászálódtam az ágyamról, a farmerem hátsó zsebébe gyömöszöltem a telefonomat, és elkezdtem lefelé menni a lépcsőn. Még csak egy napja tartott a hálaadás napi szünetem, és máris éreztem, milyen hatással van rám, hogy újra itthon vagyok. Nem számítottam rá, hogy ennyire természetes