*Caterina*

A körmeim mélyen a tenyerembe vájtak, miközben arra vártam, hogy Alessandro befejezze a telefonhívást. A mai nap eseményei miatt az idegeim már így is borzasztóan feszültek voltak, annyira, hogy nem is tudtam, hogyan vagyok még egyáltalán képes működni.

Szinte a székem szélén ültem, amikor végre befejezte a hívást, és Elio elé meg elém állt. A komor arca önmagában is bizonyíték kellett