*Caterina*

– Jól vagy? – kérdezte Elio halkan.

– Igen – biccentettem enyhén, és Antonióról Elio felé fordítottam a tekintetem. Valahol mélyen tudtam, hogy hazudok, ahogy a víz folyik. Persze, hogy nem voltam jól, de nem fogok épp most távozást kérni.

– Emlékszel arra a raktárépületben lévő szobára az emeleten, ahol egyszer ebédeltünk?

– Igen – válaszoltam.

Hirtelen a hangja komorrá vált. – Ebben a