Mint ahogy mindig, Trisztán időzítése tökéletes volt.

Nem telt el tíz perc, és már ott állt a bejárati ajtóban, arcán azonnali gyanakvással, amikor kinyitottam. Vékony felsőtestével eltorlaszolta az utat, nem hagyva, hogy kiszökjek anélkül, hogy alaposan átvizsgálta volna a ház belsejét.

– Holly még itt van? – kérdezte, tökéletesen tudva, hogy igen.

Megforgattam a szemem, a szarkazmus elmélyítette