Gu komornyik gyorsan megkért valakit, hogy takarítsa ki a szobát.

Gu asszony odalépett Gu Hsziao-hsziaóhoz, aki még mindig ott állt, mint egy szobor. A szeme tompa és erőtlen volt.

Gu asszony odament hozzá, és felsegítette a székre.

– Nézz magadra, gyermekem. Még mindig szomorú vagy emiatt a Henry miatt? – Gu asszony átölelte a lányát, és lenézett rá.

Amikor Henry szóba került, Gu Hsziao-hsziao to