Átsétáltam hozzá, gyengéden megfogtam a karját, és segítettem neki felállni.

– Louisa néni, azért jöttem ma, mert… Az eljegyzésről van szó.

Az arca nem sokat változott, de azért sas szemmel figyeltem, készen arra, hogy mentőt hívjak, ha a vérnyomása megint az egekbe szökne.

Louisa sóhajtott. – Csak mondd, amit mondanod kell. Ne aggódj, ezúttal nem fogok túlzottan reagálni.

Leültünk.

Áttoltam a dob