Rhys úgy rázta a fejét, hogy majdnem leesett a bárszékről.

Véreres szeme a kezemre szegeződött, miközben újra érte nyúlt.

– Hagyd abba! – szóltam rá élesen, visszarántva a kezem. – Ne érj hozzám.

Annyira szánalmasan nézett ki.

Kinyitotta a száját – talán bocsánatot akart kérni –, de csak annyi motyogott ki, hogy: – Muszáj hallgassss…

Meglöktem. Nem erősen.

De így is úgy esett össze, mint egy zsák