– Cassian Langford, te barom, – üvöltötte Yvaine. – Azt hiszed, valami játék vagyok, amit csak úgy eldobhatsz?

A sírás egyre hangosabb lett.

Szavai értelmetlen zajba fulladtak.

Még mosolygott, amikor eljöttünk az esküvőről.

Most itt volt, egyedül, vörös fejjel és remegve, annyira részeg, hogy egy koromsötét bárban összeesett.

Lenyeltem a torkomban érzett szúrást, leültem mellé, és csendben maradta