Silva felügyelő láthatóan nem volt a csevegő típus.

Egyből a lényegre tért, amint rájött, hogy nincs hangulatom a kedélyeskedésre.

Átadott egy aktát. – Meg kell kérnem, hogy amit olvasni fog, szigorúan bizalmasan kezelje. Különösen Marchetti úr előtt… –

– Persze, persze, értem – mondtam, legyintve a kezemmel. – Egy szót sem szólok.

Az akta francia volt. Az én siralmas francia nyelvtudásommal egy f