Ennek ellenére nem vitatkoztam, csak felálltam, és hagytam, hogy megtartson, miközben lassú köröket tettünk a villa körül.

Séta közben folyton lopva rápillantottam. Az arckifejezése olyan komoly volt, hogy szinte komikusnak hatott, mintha valami súlyos filozófiai problémán töprengene.

Aztán, ahogy elhaladtunk a télikert mellett, hirtelen megállt. Zavarodottan én is megálltam.

– Két névre van szüks