Besétálunk a hatalmas bejáraton, és azonnal egy ölelésbe burkolnak. Nem látok semmit a puha anyagtól, ami beborítja az egész fejemet, miközben az arcomat egy mellkasba fúrom.

– Fogalmad sincs, milyen jó látni téged. Azt hittem, mindannyian megőrülünk, hogy ezen a nyáron egyáltalán nem tudtunk kapcsolatba lépni veled, vagy látni téged.

Xander elenged a fojtogató szorításból, és karnyújtásnyira tart