Most már a földön birkózunk. Még mindig szorosan fogom a csuklóit, de hajlékony, és folyamatosan próbál átfordítani a hátamra. Sárdarabok és erdei törmelék repked körülöttünk. Folyamatosan pislogok, hogy ne menjen a szemembe, de érzem az ízét a nyelvemen. A feje ide-oda csapkod, lábai a hátamat rugdossák, miközben a hasán ülök.

– Nem tudod, miről beszélsz. Senki nem utasít vissza egy Alfát, ha tég