Hosszan egymásra szegezzük a tekintetünket. Remélem, merített némi erőt belőlem, hiszen ennél többet aligha tehettem érte. Hallottam Mike tompa beszédét, nyögéseit és hörgéseit, de igyekeztem kizárni az elmémből, és csak Jenára koncentráltam, akinek annyira könnyezett a szeme, hogy a patakok csíkokat mostak az arcán maradt koszba.

– Milyen jó kislány – búgó hangon szól hozzá Mike. – Csak azt kíván