Leesett az állam attól a nyílt parancstól, hogy hagyjak valamit annyiban. Tudom, hogy jót akar, és eszem ágában sincs most sehová menni, még akkor sem, ha a társaim megengednék. Csak éppen annyira jól ismer, és tudja, hogy utálom befejezetlenül hagyni a dolgokat. Csak egy újabb végzetes hibám.

– Nos, akkor azt hiszem, tudom, mit csinálunk reggel. – A srácaimra nézek, hogy lássam, van-e bármelyikük