„Csak letöröltem egy kis koszt az arcáról, amit te raktál oda, ennyi az egész.” Csak mosolyog, én meg elfelejtek levegőt venni. Te jó ég. Ezek az én férfiaim és az ő kis bugyinedvesítő félmosolyaik. Akkora balek vagyok.

„Nos, most rajtam a sor, hogy letisztogassam vagy összekoszoljam. Úgyhogy csak lépj szépen vissza a mágiaedzésedhez.” Mindketten nevetnek, és Dakota épp kezdene megfordítani, amiko