– Sierra! – kiáltom, mielőtt átváltozhatna és elszaladna. – Itt az idő.

Úgy néz rám, mintha meg akarna ölni, de nem kockáztatnám sem őt, sem a kölykét, és ezt ő is tudja.

– Idő, mire? – kérdezi Cam, de a gyomromban érzett szorítás azt súgja, pontosan tudja, „mire”.

A lány morog, és nem szól semmit. Kinyitom a számat; nincs időnk a büszkeségére, így kibököm:

– Lehet, hogy terhes vagyok. – Eltakarja