5. Epilógus

– Igen. Rajta vagyok. – böki ki Dakota, pillanatnyilag megzavarva az apró lányt a karjában. Gyorsan korrigál, suttog hozzá, közel tartva az arcához és mosolyogva, mint egy idióta, de a kicsi imádja, mosolyog a hangjára, vagy talán az ismerős illatára. Nem vagyok biztos benne, mit érzékelnek most. Dakota nem néz el róla, amikor megkérdezi: – Három kiságyat szerezzek, vagy egy nagyot, am