Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Cassandra lassan ébredt fel az ajtó mögül hallatszó matatásra. A homlokát ráncolta, azon tűnődve, mi történik. Ha eléggé koncentrált, hallotta a beszélgetés egy részét...

– De... már két napja...

– Mondtam, hogy jól vannak! Csak hagyd itt. Megeszik, nem igaz? Gyere vissza később, és takarítsd el. Ne zavard őket, majd előjönnek, ha elég volt nekik.

– Ó... értem...

Cassandra sóhajtott, és odabújt Ka