A barátnőm valamivel ebéd előtt jött ki a szobájából. Addigra már megettem a reggelijét, így készítenem kellett valami mást.

– Jó reggelt – mondta ásítva. A szemei fáradtak és püffedtek voltak, az arcszíne fakó. Megfürdött, és átöltözött azokba a ruhákba, amikben érkezett.

– Reggelt. – Letettem a teáscsészémet, és intettem neki, hogy üljön le mellém. – Hogy vagy? – kérdeztem. Vállat vont.

– Sajnál