*KADE*

Úgy éreztem magam, mint egy kiskamasz, aki először lát csöcsöket. A szédítő érzés, amitől legszívesebben vigyorogtam volna, mint egy idióta, mind az ágyamban fekvő nőnek volt köszönhető. A társamnak. Nem aludt, azt meg tudtam állapítani, és tudtam, hogy talán nem is fog, amíg én a szobában vagyok, de reméltem, hogy idővel eléggé ellazul majd ahhoz, hogy pihenni tudjon.

– Most már a miénk. J