– I-Igen? – hebegtem tátott szájjal. Nem telt el nap, hogy Cahir ne mondott volna valamit, amin meglepődtem.

– Igen, nem akarok gyereket. Nem érdekelnek. – Szavai végérvényesen csengtek, és kifürkészhetetlen pillantással meredt rám.

– D-De a… A pozíciód. – A hatalmas székre néztem az irodájában. – Ki veszi át tőled?

– Ki tudja? – vonta meg a vállát, majd leült, és a tarkóján összekulcsolta a kezét