– "Channy" – szólította a nevemet, és a szívem egy ütemet kihagyott.

Libabőr futott végig a bőrömön attól a meghitt módtól, ahogy a nevemen szólított. Hirtelen könny szökött a szemembe. Erősen megráztam a fejem.

– "Miért vagy itt? Hogy vagy itt?" – néztem rá dühösen, és a tekintete a hasamra siklott. Hányingerem támadt. Átöleltem magam.

– "Már látszik." – lépett egyet előre, én pedig egyet hátra.