– Üdvözlöm, Felség! – köszöntött az idős asszony.

– Kérem, hívjon Amethystnek.

– Ahogy óhajtja. – Vigyorgott, kivillantva gyöngyfehér fogait. – Kérem, fáradjon beljebb, a többiek már várják.

Beléptem a fényárban úszó helyiségbe, ahol legalább húsz szempár szegeződött mohón az ajtóra. Mindannyian egyformán megbabonázott arccal néztek, az egyik nőnek még az álla is leesett, és a mellkasához kapott.