– Nem számítottam rá, hogy itt látlak – vicsorgott a nő Samuelre, aki pajzsként lépett elém.

– Anasztázia, rég találkoztunk. Még mindig olyan undok vagy, mint régen, úgy látom – kuncogott Samuel; a hang éppoly kísérteties és visszataszító volt, mint a beszéde.

– Állj félre! Ez nem tartozik rád – mondta a nő.

– Nagyon jól tudod, hogy minden, ami Victoriát érinti, engem is érint – felelte a férfi.

–