A másnap reggeli… kínos.

Kent tojást és kolbászt szolgál fel Danielnek és nekem, a tányérokat pedig szó nélkül csúsztatja az asztalra a kávéscsészéink mellé.

Daniel és én némán nekiállunk enni, mindketten ösztönösen érezzük, hogy jobb, ha meghúzzuk magunkat.

Amikor Kent visszamegy a konyhába, Daniel kíváncsian rám néz, az apja felé biccent, majd kérdőn megvonja a vállát, a gesztusaival azt tudakol