Bólintottak, mi pedig elindultunk.

Most negyvenöt percre vagyunk a várostól, az istállóktól távolodva, a tengerpart felé tartunk. Már érzem a levegőben a só illatát. Imádom a partot – mindig is imádtam, a hófehér bőröm és a homárvörösre égési hajlamom ellenére. Van valami a tengerpartban, ami egyszerűen hívogat.

Megállunk a megjelölt helyen, és Daniel a karomra teszi a kezét, amikor mohón az ajtók