– Ez olyan furcsa – suttogja Daniel szinte egy szuszra, aztán visszaesik az ágyra.

Rámosolygok Danielre, kicsit nevetek, de aztán elhal a nevetésem, ahogy alaposan megnézem a ruhát a kezemben, és azon gondolkodom… nos, azon gondolkodom, hogy talán túlságosan is megszoktam ezt. Talán nem gondolkodtam eleget azon, hogy ez valójában mennyire furcsa lehet.

Ahogy a ruhát tanulmányozom, azon tűnődöm