– Iván – mondom, alig hallható suttogással, miközben a lépcső tetejéről bámulok rá. Aztán, rájőve, hogy gyakorlatilag meztelenül állok itt ebben a pici köntösben, szorosan összekapom a nyakamnál, és mély levegőt veszek, próbálom kitalálni, mi a fenétévő. Mit keres itt!?

– Úgy veszem – mondja Iván, a mosolya elmélyülve –, a ruházatod alapján, hogy… még nem vagy kész? Kell még pár perc?

– Pár perc?