Egy kéz a vállamon megráz, mire felriadok, és egy kicsit levegőért kapkodok, ahogy a fejemmel oldalra fordulok, és meglátom Kent testőrét, aki mellettem ül a terepjáró hátsó ülésén.

– Sajnálom – mondja bizonytalanul, és elhúzódik. – Nem akartam megijeszteni… csak… itthon vagyunk.

– Ó – mondom meglepetten, és elfordulok, hogy lássam, valóban Kent háza előtt állunk. – Ó, wow – motyogom, és vissz