Visszafeküdtem az ágyamra… és iszonyú sokáig ott maradtam. Csak feküdtem, frusztráltan, a plafont bámulva.

Hullafáradt is vagyok – ezt abból a ködből tudom, ami az agyamat borítja, abból az ólmos fáradtságból, ami átveszi az irányítást a végtagjaim felett, és a kissé morcos hangulatomból. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, egy pokoli negyvennyolc órán vagyok túl. A feszült filmezéstől Daniellel… eg