A zaj úgy fut végig rajtam, mint egy szobában eldördülő lövés, és hirtelen, egyetlen pillanat alatt, levegő után kapkodva ébredek fel, körülnézek, hogy miféle rettenetes, apokaliptikus dolog sikoltozik, hogy fussunk, rejtőzzünk el, meneküljünk –

De aztán, szinte a következő pillanatban, rájövök, hogy csak az a rohadt vekkeróra az –

Kent felnyög alattam, alig mozdul, láthatóan már megszokta. Azért