Kinyitom a számat, kétségbeesetten akarok mondani valamit, megtörni a feszültséget, kicsit eszeveszetten körbenézek, amikor hirtelen meglátom, hogy Kent felénk siet.

Daniel felnéz az apjára, most ráruházva a dühét, de Kent csak nyugodtan néz le a fiára. Nem dühös, nem reagál a fia indulatára, csak tökéletesen nyugodt.

"Szedd össze magad, Daniel" – mondja Kent, a hangja rendíthetetlen, de nem is ba