Natalia már most úgy beszél velem, mint egy buta kislánnyal, akinek a szerepe ebben a családban szigorúan csak annyi, hogy dísztárgy legyen – ha egyáltalán az. Sok szempontból még annál is kevesebbnek tekint: tehernek, koloncnek, olyasvalakinek, aki képtelen gondoskodni Danielről (ami szerinte az én feladatom lenne), és egy kis jelentéktelen semminek, aki csak elvonja a férfiak figyelmét a köteles