Daniel becsúszik mellém, én pedig azonnal nekidőlök, mihelyt becsukja az ajtót. Szükségem van a biztonságot adó közelségére és a melegére. Karját körém fonja, miközben utasításokat ad a sofőrnek, bár a cím, amit megad, egészen biztosan nem az otthonunk.

– Hová megyünk? – kérdezem, felnézve rá.

– Inni egyet – morogja Daniel, és dühösen bámul maga elé a semmibe, miközben a taxi elhajt az étteremtől.