– Ó! – mondom, és tágra nyílik a szemem. – Ó. – Aztán a homlokomra csapok, és nevetek magamon. – Komolyan!? Az ott Gino bácsi, az öregek asztalánál?

Kent rajtam nevet, a fejét csóválva. – Kinek gondoltad?

– Hát, nem tudom – mondom, és szemforgatva nézek rá. – Nem mintha te vagy Daniel vettétek volna a fáradságot, hogy bemutassatok.

Kent csak vállat von, és felém nyújtja a tequilásüveget, amelyet e