– Fordíts át – mondom, a szavak anélkül buknak ki az ajkaimról, hogy tudtam volna, hogy gondolok rájuk. Egy mohó, halk morranás visszhangzik Kent mellkasában, miközben elveszi a kezét az arcomról, és alám csúsztatja, hátulról megragadja a távolabbi csípőmet, és egyetlen gyors mozdulattal átfordít, ahogy kértem.

– És most? – súgja, miközben a lábaim közé térdel, kezeit a csípőmön tartja, és a hüvel