– Már mondtam neked, Fay – sóhajt Kent, és elkezd felkelni az ágyról. – Nincs szükséged rá, hogy tudd… amit tudnod kell, azt majd én megmondom…

– Kent! – kiáltom, és térdre emelkedem, ahogy feláll az ágyról és hátat fordít nekem. – Komolyan, Kent! Igazságtalan vagy!

Felém fordul, arcán harag villan, és az a bizalmas Kent, akit ebben a szobában megismertem, eltűnik, hogy ismét átadja a helyét a maf