Beletelik egy pillanatba, mire a szavai célba érnek, mire felfogom, mi a fenét mondott az imént. Aztán a szemem összeszűkül a dühtől, a csalódottságtól és attól a vágytól, hogy őszintén cafatokra tépjem.

– Ha kém lennék, Kent – sziszegem, hagyva, hogy a düh hidegen égjen bennem –, hidd el, észre se vennéd.

Azzal sarkon fordulok, és az ajtó felé viharzok. Amikor az ujjaim megérintik a kilincset, Ke