– És én még mindig mindent a Bianciknak adok – sóhajtja Kent, és sejtelme sincs róla, milyen féltékeny vagyok, pusztán attól, hogy megemlíti a feleségét. – Húsz év... húsz éven át építettem fel mindent. És Isten bizony, már majdnem kint vagyok a vízből. Majdnem letudtam a cechemet, érzem. Csak... még egy kicsi, és aztán szabad leszek.

– Szóval, ennek most vége? – kérdezem kisvártatva. – A fegyvere