Némán autózunk. Teljesen eluralkodik rajtam a szorongás, és a lábamat átkarolva ülök, az állam a térdemen, a piszkos bakancsom a bőrülésnek lapul, miközben üveges tekintettel bámulok ki a szélvédőn.

A szemem sarkából látom, hogy Jerome percenként aggódva rám pillant, de én nem nézek rá. Kívülről semmit sem csinálok, de legbelül sikít az elmém.

Mi a… mi a francot fogok csinálni?

Ha én…

– Ott – mond