Janeen szán rám egy gyengéd percet, megfordít, hogy ránézzek, halkan csitítgat, és letörli az arcomról a legördülő könnyeimet. – Hé, hé! – mondja. – Mi ez az egész? Ne, hisz ez egy boldog nap! Egy kisbaba – valószínűleg egy igazi cukiság, elnézve a szüleit!

Ettől csak még jobban sírni kezdek, Janeen pedig a karjaiba zár. – Mi a baj? – mormolja, miközben vigasztal, én pedig átkarolom a derekát, és