– Valóban – mondja Daniel, miközben egy zilált hajcsomót húz elő a zsebéből. – Bocs, hogy… ilyen egy kupacban van – mormolja, és esetlenül átnyújtja a Kent hajából álló csomót az orvosnak. Nagyon furcsán érzem magam, miközben nézem, ahogy gazdát cserél, és egy nevetséges késztetéssel küzdök, ami feltör bennem, hogy felugorjak és magam is megérintsem.

Ne legyél már ennyire morbid, szidom meg magam.