Apám egy kis szalonba vezet, rögtön az ebédlő mellett, amelyet épp az ilyen kis beszélgetésekre építettek. Leülünk egy kanapéra, ahonnan még látjuk a parti nagy részét, és ahonnan, bizony, egyenesen rálátok Tristinre, aki gyilkos pillantásokat vet rám, miközben a kishúgomat tartja az ölében. Romulus áthajol fölötte, és ellop egy darab csokoládét a tányérjáról, amit a lány vagy észre sem vesz, vagy