Ivan sokáig marad… későig. Túlságosan is későig.

Látom apám arckifejezését, amikor hazaér a bevásárlásból, és kiszúr engem idekint az afféle exbarátommal, majd a férjemre pillant, aki a kanapén ül a barátjával. Nem hallom, de látom rajta, hogy zavartan felnyög.

Ivan halkan felnevet.

– Bemenjek köszönni?

– Nem – felelem, miközben átkulcsolom a térdem, mert ahogy leszáll az est, kezdek fázni egy kic