– Nem kell esküdöznöd, F… – hallom, ahogy összeszorítja az ajkát, hogy ne mondja ki a nevemet. Éles, mély levegőt veszek, tudva, hogy ingatag talajon állunk. – Nincs semmi kétségem – fejezi be.

– Jó – mormolom, és megint elnevetem magam egy kicsit, mert ez a szó szánalmasan elégtelen ahhoz, hogy összefoglalja mindazt, amit most érzek.

– Hogy van… ő? – kérdezi, ismét habozva, tudva, hogy ennél egyé