Körülbelül negyvenöt perccel később Kent segít talpra állnom. A lábaim még mindig remegnek, de Kent szorosan mellettem áll, miközben fogat mosok és szájvízzel öblögetek.

– Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről – mormolom, felpillantva rá, és feszélyezve érzem magam, ahogy egy tiszta kéztörlővel megtörlöm a számat.

– Hogy érted? – kérdezi, lenézve rám.

– Ez az újfajta intimitás – mondo