– Nos – mormolja Kent, orrával a fülemet bökdösve –, akár el is nevezhetnénk a babát, és akkor le lenne tudva a gond. Nem kellene zöldségekre hagyatkoznod, amiket tudom, hogy amúgy is utálsz.

Kissé kiöltöm a nyelvem, beismerve a dolgot, és érzem, ahogy a nevetése vibrál a mellkasában.

Az ajtó ismét kinyílik, és Janeen jön ki egy kis teástálcával, rajta egy össze nem illő kanna- és csészekész