Két nappal később, kora reggel, még napfelkelte előtt megfordulok az ágyban, és gyengéden megcsókolom Kent vállát.

– Kent – suttogom, épp elég hangosan ahhoz, hogy tudjam, felébred rá. – Kent, ébredj!

A férfi pislog egyet, homlokráncolva, majd még szorosabban hunyja le a szemét. – Nem – morogja, és elfordul tőlem.

– Kent! – nevetek fel, és a vállára teszem a kezem, hogy óvatosan megrázzam.