Kissé morcosan – őszintén szólva nem vagyok akkora katasztrófa a konyhában, mint ahogy ők beállítják – leülök Janeen mellé. Ő odahajol, és nyom egy nagy, csattanós puszit az arcomra, én pedig nevetek, de még ahogy ellököm is magamtól, mindketten tudjuk, hogy minden meg van bocsátva. Nincs is mit megbocsátani igazából – hozzászoktam a furcsa, krónikusan helytelenül viselkedő nővéremhez. Legalább mi